A település első írásos emléke 1411-ből származik, mely Rigyalch néven említi. Nagykanizsa közelségének köszönhetően a török támadások Rigyácot is nagymértékben sújtották. 1566-ban a törökök teljesen felégették a települést. Az újjáépítés más helyen indult meg, így az így épült falut Újrigyácnak nevezték el. A település évszázadok óta mezőgazdaságból és azon belül is a szőlőtermesztésből él. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már a kökorszak óta lakott terület volt. A települést korábban  Fancsal-nak hívták, melyet Fanchal vitézről neveztek el. A főként mezőgazdaságból élő település a XX. század elején lignitbányászatra tért át. Mára a bányák kiapadásával visszatértek a földműveléshez ismét a mezőgazdaság a fő bevételi forrás. [...]

[...]

A település története a honfoglalás koráig vezethető vissza. Erre utal a név is, melyet az egykori birtokosa, Sal nevéből eredeztetnek. Első írásos emléke 1221-ből származik. A település virágzó történelmét először a török hódoltság, majd a Rákóczi-szabadságharc szakította félbe. A XVIII. század elején új betelepülőkkel kezdődött meg ismét a fejlődés. Salföld újra virágzásnak indult, ám a II. világháború, majd az államosítás révén újabb hanyatlás volt megfigyelhető. A rendszerváltást kövezően 100 alá csökkent a település lélekszáma, mára azonban egyre többen látogatják a települést és telepednek le. [...]

A település környéke már a bronzkorban is lakott volt. A Latorvár-tetőn már a honfoglaló magyarok megérkezése előtt földvár magasodott. A hegy délkeleti nyúlványán kisméretű vár romjai találhatóak, a XII-XIII. századból. A vár építéséről és pusztulásukról nem maradtak ránk írásos emlékek. A X. század környékén az Örsúr nembeli Sályiak birtoka. A települést először 1348-ban említi oklevél. A XVI. századtól az Eötvös családnak voltak a községben birtokai. A filoxéra vészt megelőzően a falu Bükkalja egyik legvirágzóbb szőlőtermesztő községe volt. A II. világháborút megelőzően Latorúton és Sályban 8 vízimalom is működött. A legenda szerint a bővizű Lator-patak vizében, amely télen sem fagy be még aranyat is mostak. A patak a maradványfajnak tekinthető több tízezer éves feketecsigák lakhelye. [...]

A település a Bodrog-folyó partján, a Zempléni-hegység lábánál fekszik. [...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján már az őskorban is lakott terület volt. A mai település helyén az Árpád-korban két település létezett. A település nevét a Zala folyó és a Kis-Balaton által létrehozott mocsárvilágról kapta. Kedvező elhelyezkedésének következtében fontos hadi útvonal része volt, mely inkább hátrányára, mint sem előnyére vált. A törökök többször feldúlták. Csak a XVIII. században kezdődhetett meg a stabil újjáépülés. Jelentős hatással volt a vasútvonal megépülése a XIX. században. Az I. és II. világháborúk azonban gátat szabtak a fejlődés útjának. A szovjet megszállás idején repülőtámaszpont épült a településen, melynek kapcsán nagy mennyiségű kerozin került a talajba. A szovjetek kivonulása után a balatoni idegenforgalmat szolgálja a repülőtér tovább növelve ezzel a térség idegenforgalmi jelentőségét. [...]

Sárospatak már az őskorban is lakott volt. Már Anonymus írásában is szerepel a Bodrog két partján elterülő település, mely szerint Árpád vezér adományozta Ketel vitéznek, aki helyben földvárat építtetett. Az Árpád-házi királyok szívesen tartózkodtak a várban, mely egyben a királyi erdőbirtok központja is volt.
1201-ben Imre királytól városi kiváltságokat kapott. A középkorban a Lengyelország felé tartó kereskedelmi útvonalak fontos állomása volt. Várát I. Endre király építtette. E helyütt született Szent Erzsébet, II. Endre király lánya. A városnak Zsigmond király szabad királyi városi rangot adott. 1460-ban Mátyás király vásártartási joggal ruházta fel . 1575-ben a városban pestisjárvány pusztított.

A legendás Sárospataki Református Kollégiumot 1531-ben alapították, ami korának egyik legjelentősebb magyarországi oktatási intézménye volt. Sokan a "Bodrog-parti Athén"-nak is nevezték. 1650-től egy ideig itt tanított a felvilágosult gondolkodásáról híres Comenius is. Az ő nevét viseli a város másik jelentős intézménye, a tanítóképző főiskola,mely 2000-től a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Karaként működik.

Sárospatak várát több híres nemesi család is birtokolta, többek között a Dobók, a Lorántffyak, majd a Rákócziak. Itt kötött házasságot Balassi Bálint Dobó István lányával, Dobó Krisztinával. Itt ajánlották fel I. Rákóczi Györgynek az erdélyi fejedelemséget. 1614-ben Lorántffy Zsuzsanna birtokába és házassága révén a Rákóczi-családhoz került a vár. Ekkor élte a város igazi fénykorát. A Rákóczi-szabadságharcban igen aktívan részt vett a város lakossága is. Ebből kifolyólag harcok sem kímélték a várost. A csaták kimenetelétől függően hol a kurucok, hol a labancok birtokolták. 1708-ban itt tartották az utolsó kuruc országgyűlést. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a kincstáré lett a város, majd 1875-ben került a Windischgrätz hercegi család tulajdonába és az őbirtokuk maradt egészen 1945-ig.

A XIX. század végi közigazgatási átszervezések során Sárospatak elvesztette városi címét, amit csak 1968-ban kapott vissza. A XX. század elejétől 1956-ig járási székhely volt.

Napjainkban Sárospatak a régió szellemi és kultúrális központja. Neves iskolaváros, ugyanakkor hangulatos histórikus utcácskái és egyháztörténeti műemlékei miatt csábító turistacélpont.

A város végardói részén található termálfürdője, amelynek vize kiválóan alkalmas mozgásszervi betegségek kezelésére.
A környék népszerű kirándulóhelye a hajdani malomkőbánya helyén kialakult Megyer-hegyi tengerszem, amely geológiai és kultúrtörténeti bemutatóhely is.
[...]

A mai település történelme a török kiűzésével kezdődött, amikor az elnéptelenedett településre evangélikus családok érkeztek Györkönyből. A település életében nagy szerepe volt az evangélikus vallásnak. Evangélikus gimnáziumába járt híres költőnk, Petőfi Sándor is. [...]

A település történelme az Árpád-korig nyúlik vissza. Első írásos említése 1385-ből származik. De területe már korábban lakott volt. Erre utal az 1304-ből származó említés a határában található „sasmadár”-ról. A település népessége napjainkban a munkalehetőség hiányában elköltöző lakosság miatt csökken. [...]