Rathka névenelőször mint a Kállay család birtokát említik a XV. századi oklevelek. A települést a XVI-XVIII. században a törökök, az erdélyi és császári hadak teljesen kifosztották, így elnéptelenedett. A község a regéci uradalom részeként ekkor már a Rákóczi család birtoka, 1697-től teljesen lakatlan. Korábbi birtokosai közt szerepeltek a Melczer, az Alaghy családok is.

Az eredetileg magyar lakta települést Trautsohn herceg 1750-ben népesítette be újból a mai németország Feketeerdő vidékről érkezett telepesekkel. Ők új hazájukban, a Tokaj-Hegyalján is megőrizték anyanyelvüket és hagyományaikat. A betelepítések második hullámaként 1785-ben a Bodeni-tó vidékéről további 79 család érkezett a faluba. A falu a mai napig őrzi nemzetiségi hagyományait. A Bretzenheimek 1806-tól 1876-ig tartó uralma komoly fordulatot jelentett a viszonylag elkülönülten élő település addigi nyugodt életében. Fokozatosan megfosztották a német származású lakosságot korábbi előjogaiktól. 1880-as évek filoxéra járványa a község fejlődését nagy mértékben visszavetette. A gazdasági élete a két világháború közötti időszakban sem talált magára. A társadalmi-gazdasági hanyatlás betetőzését jelentette a II. világháborút követő orosz megszállás, melynek során a német lakosság nagy részér deportálták. A Zempléni-hegység erdővel és szőlővel borított kúpjai által körbezárt település a történelmi borvidékhez tartozik.

www.ratka.hu