Erdőbénye régen két falu volt Alsó- és Felsőbénye, de Mező- és Egyházasbénye néven is előfordult az oklevelekben. Legrégebbi írásos említése 1404-ből származik. Első birtokosai a Berényiek voltak. A történelem során megtaláljuk birtokosai között a Pálóczyakat, majd a Rozgonyiakat is. 1486-ban a Lorántffyak és a Rákócziak kezébe került. II. Rákóczi Ferenc adományaként több tulajdonosa is volt, végül az Erdődyek birtokába került. 1739-ben egy pestisjárvány elpusztította a település majdnem teljes lakosságát. 1830 táján kezdett hozzá Szirmay Ödön a község határában lévő gyógyfürdő építéséhez. A környéken egy időben aranyat, kalcedont, kaolint, vas- és mészkövet bányásztak. Erdőbénye gazdag történetének érdekes adaléka, hogy a XVIII. század végétől működő postájának első postamestere Wéber András volt - akinek unokája Kossuth Lajos.

Tokaj-Hegyalja borászait és kereskedőit egykor a település híres kádárai látták el mesteri hordóikkal. A település napjainkban újra a kádárok és fafaragók hagyományainak egyik legjelesebb őrzője. A nyaranta megelevenedő fafaragó tábor a község neves szülöttének és díszpolgárának, Lavotha Géza (1926-1999) festőművész- fafaragónak a nevét viseli.