Tokajt, mint a környék nevét először 1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. A város neve régi okmányokban Tokota, Tochol, Tokoyd és Tucota formában olvasható. A város neve a feltételezések szerint a szláv "sztokaj", azaz folyó összefolyás szóra utal. Ezt támasztja alá, hogy a város a Tisza és a Bodrog összefolyásánál helyezkedik el.

Anonymus feljegyzése szerint a földet Árpád ajándékozta Tarcal vezérének. Az első hiteles említése 1074-ből származik, amikor Géza herceg a Salamonnal vívott csata után a tokaji várba menekült, és itt kelt át a Tiszán. Magát a települést 1353-ban említik először Tokaj néven.

Első vára egy földvár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. A 14. századra már kővár állt a településen, mely a diósgyőri uradalom része volt. 1450 után Tokaj a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké volt. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé volt, így királyi uradalommá vált. A borvidék bevételének köszönhetően Tokaj mezővárossá fejlődött, népessége növekedett. A várat 1705-ben II. Rákóczi Ferenc ismeretlen okból leromboltatta. A szatmári békét követően mint elkobzott Rákóczi-birtok a kincstárra szállt. 1860-ban a község megváltotta magát. A kiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a XIX. század végétől a hegyaljai borászat egyik központjává vált.

A két világháború alatt azonban ez a fejlődés félbeszakadt. 1944-ben először a németek, majd az oroszok szállták meg a települést. A II. világháborút követően lassan indult be a fejlődés. A borkereskedelemben betöltött központi szerepét is egyre inkább Sátoraljaújhely vette át. Városi rangját 1986-ban kapta vissza. Ekkortól újra fejlődésnek indult.

A város 2002-től szerepel az UNESCO Világörökségeinek listáján.

Letölthető kiadványok:
Vendégvárók Tokajban 2008 (PDF)
Tokaj-hegyalja Guide 2008 (PDF)

A Tourinform Tokaj világörökségi turisztikai portálja:
www.tokaj-turizmus.hu [...]

Régészeti leletek alapján már az őskortól lakott település. Jelentős fejlődése már a római időkben megkezdődött. Első írásos említése 1181-ből származik. A török kiűzését követően ugyan elnéptelenedett, de a XVIII. században már újra lakják. A fejlett mezőgazdaság a XIX. században bányászattal párosul. Fejlődését tovább fokozza a vasút kiépítése, mely újabb ipari ágazat beindulását serkenti. [...]

Régészeti leletek alapján már az őskorban is lakott terület volt. Nevét először Tolcsvatő formában említik okiratok. A XIV- XVIII. században számtalan neves magyar történelmi család birtokában volt. 1659-ben épült a Dessewffy család barokk stílusú kastélya. A XVII. században a Rákócziak reneszánsz stílusú kastély emeltek a településen. A Szirmay család eklektikus stílusú kastély emeltetett.

A községben a bortermelés ma is jelentős. A filoxéra járvány 1886-ban érte el Tolcsvát. Az újratelepítés után 1895-re majdnem visszaállt a vész előtti állapot. A település 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel az UNESCO Világörökségek része lett.
[...]

A település történelme a római korig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1055-ből származik. A település neve a telona, szóból származik , melynek jelentése vámok. A település mindenkori jelentőségét bizonyítja, hogy már az Árpád-korban is állt itt egy földvár, valamint a XV. században már mezővárosi ranggal bírt. Középkori virágzó várost a törökök sem tudták elpusztítani, elfoglalták ugyan, de a hódoltság ideje alatt végig lakott település maradt. A XVIII. században német telepesek érkeztek, hogy fellendítsék a település életét, melyet az 1745-ös tűzvész gátolt egy rövid ideig. A XIX. században a Duna szabályozása egyaránt jelentett jót és rosszat Tolna életében. Megmenekült az állandó árvízveszélytől de elvesztette kikötőjét és vízimalmait is át kellett telepíteni. A XX. században selyemfonó üzem létesült, mely ma múzeumként látogatható. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskor óta lakott terület. A települést a XIV. században még Újfaluként említették. Mai nevét feltehetőleg egy Németi nevezetű birtokosról kaphatta. A település a XIX-XX. században indult jelentős fejlődének. 1879-ben kiépült a vasútvonal melyhez állomást is létesítettek 1913-ban. Ezt követően felépült a malom, tégla-, és kendergyár. A II. világháború jelentős visszaesést jelentett a község életében, az 1960-as évektől azonban a mezőgazdaság révén újra fejlődésnek indult. [...]

Régészeti leletek bizonyítéka alapján már az ősidők óta lakott terület volt. A település névadója Toma Mihály kun kapitány lehetett. A XV. században Hunyadi család birtokát képző települést 1572-től Szabadkához csatolták és Tompa-pusztának nevezték. A terület a XIX. században kezdett el beépülni, kiépült a vasútvonal 1911-re településsé, majd 1922-ben önálló községgé vált. Az ezt követő évtizedeket folyamatos fejlődés jellemzi. 1978-ban Tompa határátkelőhely lett majd 2004-ben városi rangra emelkedett. [...]

Régészeti leletek alapján már az ősidők óta lakott terület. Első írásos emléke 135-ből származik. A XVI. századig egyházi tulajdonban lévő település a török hódoltság idején több ízben is elpusztult. A XVII. században a Sajnovics család uralma alatt virágzott fel. Az első világháborút követően - az országban elsőként itt - új gazdálkodási szervezet révén fejlődött. A fellendülést a II. világháború eseményei lassították. Mára azonban ismét dinamikusan fejlődő település. [...]

A település első írásos emléke 1397-ből származik. Bár a település viszonylag épen vészelte át a török támadásokat, lakosainak száma a XVII. századra jelentősen csökkent. A XIX. században az itt üzemelő üveghuta, valamint a közelben feltárt olajmező révén új munkahelyek alakultak ki. Mára ezek a lehetőségek megszűntek, a munkaképes lakosság pedig elköltözni kényszerült, így a település elöregedett. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már a római korban is lakott terület volt. Első írásos említése 1467-ból származik. A település a török hódoltság idején is lakott maradt. Kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően kitűnő szőlőtermesztő terület. Napjainkra a szőlőtermesztés mellett egyre jelentősebb a borturizmusra épülő idegenforgalma. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján az őskortól lakott település volt. Első írásos emléke 1270-ből származik. A XIII. században az apácák birtokolták a területet, majd a XV. századra ismét királyi birtok lett. A XVI. században mezővárossá nyilvánított település a török támadások idején elnéptelenedett. A XVIII. században betelepülő németek és a visszatérő magyar, rác családok révén népesült be újra. A gazdaság gyors fejlődésnek indult. 1892-re elérte a települést a Budapestről érkező HÉV vonala. A fejlődés a II. világháború idején stagnált. Tököl a repterének köszönhetően fontos hadszíntér volt. A háborút követen 1956-ban itt tartóztatták le Maléter Pált. Napjainkra a település fő bevételi forrása a mezőgazdaságból származik. [...]