Régészeti leletek alapján az őskor óta lakott terület. Első írásos emléke 1476-ból származik, mely Thyzafeudvar néven említi. Bár a középkorban jelentős település volt, a török hódoltság idején többször elnéptelenedett. A török felszabadítást követően pedig a Rákóczi-szabadságharc áldozata lett . 1723-ban magyar és tót telepesek népesítették be a területet. A Podmaniczky család uralma alatt a mezőgazdaságra alapozva gyorsan fejlődésnek indult. Tiszaföldvár az 1848-as szabadságharc aktív részese volt. Az ezt követő időszak a település gazdasági és kulturális virágzásának időszaka volt, melynek a világháborúk eseményei vetettek véget. A háborút követően új irányt vett a mezőgazdasági termelés a kollektivizált gazdaságokon. A rendszerváltással megszűnő egységek komoly munkanélküliséget eredményeztek. Napjainkra azonban a magánkézben történő gazdálkodás valamint az idegenforgalom növekedése új fejlődést jelent a városnak.

Régészeti leletek alapján már az ősidők óta lakott terület volt. Első írásos emléke 1332-ből származik,mely Cheke néven említi. A középkori település a török támadások révén elnéptelenedett és a XVIII. századig lakatlan maradt. Ezt követően a, Nógrád és Hont vármegyékből érkező telepesek, a visszatérő eredeti lakosok révén újraépült a település. Az újonnan betelepülők azonban mind vallásban, mind etnikailag különböztek az „őslakosoktól” , ami két önálló település, Új- és Ókécske létrejöttét eredményezte. A két település párhuzamosan fejlődött, fejlődésüket az 1887-ben elkészült vasútvonal tovább segítette. A gazdasági virágzást a két világháború eseményei lassították. Majd a háborút követően 1950-ben a két település Tiszakécske néven egyesült. Az egységes település gazdasági és kulturális fejlődését mutatja, hogy 1986-tól városi ranggal bír.

A település első írásos emléke 1075-ből származik. Neve feltehetőleg a kürttel egymásnak jelző honfoglalóktól ered. A település kedvező természeti adottságainak köszönhetően, nemzetközileg is ismert turistacélpont, valmint jelntős szőlőtermő terület.

A település első írásos említése 1075-ből származik. 1472-ben Kinizsi Pál birtoka volt. A középkori település a XVII. század második felében elpusztult és csak a XVIII. században épült újjá a visszatelepülő őslakosok révén. A települést gyakran sújtotta árvíz, így 1868-ban és 1919-ben is. A település mai arculata az utolsó nagy -1919-es- árvíz után alakult ki. A település lakosainak fő bevételi forrása a mezőgazdaságból valamint a halászatból származik.