Feltehetőleg már a Római korban is lakott terület volt. A XV. századi Thabd elnevezésű település a török támadások következtében néptelenedett el és a XIX. század közepéig lakatlan is maradt. 1853-tól kezdett újra benépesülni a terület, melyet ekkor Páhihoz csatoltak. 1890-től érkező telepesek révén hamar fejlődésnek indult . A fejlődést a világháborúk eseményei lassították le, mely a felszabadulást követően indult meg újra. 1950-re vasútállomás épült, és ugyanebben az évben önálló községgé vált. Napjainkra dinamikusan fejlődő település. [...]

Tagyon első írásos említése 1292-ből származik. Nevét vélhetően egykori tulajdonosáról kapta. A török támadások következtében a település egészen a XVIII. század első feléig lakatlanná vált. A lakosság fő bevételi forrását már ekkor is a szőlőtermelés jelentette. A XX. században kiépült infrastruktúra révén tovább javult a szőlőtermelés jelentősége. Napjainkban kezd kiépülni település a falusi turizmusa. [...]

Környéke már az őskorban lakott hely volt. Árpád-kori oklevelekben még mint Thollya említik. A XV. században már városi rangban volt. Nevét a feltételezések szerint azoktól a francia nyelvű bevándorlóktól kapta, akiket a tatárjárás után telepítettek a környékre. A francia „taille" jelentése vágás, irtás, amely feltehetőleg a szőlőtelepítés előtti a domboldal bozótosának kiirtotására utalt.

IV. Pius pápa 1563-ban a tridenti zsinat idején megkóstolta a tállyai bort, és ezt a kijelentést tette: „Summum Pontificem talia vina decent!”, azaz: „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál.”

A középkorban vára is állt a szőlőhegyen, de a XVI. században már romokban hevert. Lorántffy Zsuzsanna utasítására ekkor a kövek nagy részét építkezésekhez használták fel. A XVII. században a várost is kőfallal vették körbe. A XVII-XVIII. században hosszú ideig a Rákócziak birtoka volt, majd a szabadságharc leverését követően Tállya is a Trautsohnoké, 1808-tól a Bretzenheim család, majd a Sóhalmi család birtoka lett. A szájhagyomány szerint 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost.

2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel felkerült az UNESCO Világörökségek listájára.
[...]

A település nevét védőszentjéről Szent Tamásról kapta. Már a XIV. században várral rendelkezett, mely szerencsésen túlélte a török támadásait. A hódoltság után azonban a Rákóczi-szabadságharc helyszíne lett és ekkor robbantották fel. Köveiből a település későbbi birtokosai, az Esterházyak vadászkastélyt emeltek. A XVIII. században németeket telepítettek be a területre, többek között a Tamásihoz tartozó Páriba. Ekkor indult fejlődésnek a ma is virágzó szőlőtermesztés. 1973 jelentős év volt a település fejlődésében, amikor megnyitották az 52 fokos gyógyvízzel rendelkező termálfürdőt. Napjainkban Tamási gazdaságának egyik fő bevételi forrása az idegenforgalomból származik. [...]

[...]

[...]

Ősidők óta lakott, melyet régészeti leletek is bizonyítanak. Első írásos emléke a XII. századból származik. Tapolca földrajzi elhelyezkedése révén már nagyon hamar mezővárosi rangra emelkedett. Bár várkastélyát megerősítették, a töröknek mégis sikerült meghódítani. A XVIII. században újra indult a fejlődés, mely még nagyobb lendületet vett a vasútvonal kiépülésével. A II. világháborúban jelentős károk érték, mára azonban a Balaton-felvidék egyik legjelentősebb települése. [...]

A terület már a honfoglalás korában is lakott volt. A birtokot Árpád ajándékozta Turcol vezérnek lovasversenyben aratott győzelméért. A legenda szerint nevét is hős bajvívó után kapta. 1894-ben tárták fel a vezér állítólagos sírját. Könyves Kálmán az 1110-ben itt tartott országgyűlésen mondta ki híres törvényét, mely szerint "a boszorkányok mivel nincsenek, ezért róluk törvénykezés ne essék". Tarcalról indult el Rákóczi-szabadságharc előzményeként kitört felkelés. A XVIII. század végén pusztító filoxéra-vész a helyi bortermelést is visszavetette.

A II. világháborút követően Tarcalon alakították meg a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaságot és a Tarcali Kutató Állomást, mely ezáltal a környék borászati központja lett. Az állami beszolgáltatás, a gazdák erőszakos tszbe kényszerítése, mind-mind elkeserített a lakosságot. Az 1990-es évek elején bekövetkezett rendszerváltozás újból lehetőséget adott a magántermelés fellendítésére. 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidék részeként felkerült az UNESCO Világörökségek listájára. [...]

A település Már az ókorban lakott település volt, erről tanúskodnak a Tatárdombon talált régészeti leletek. A honfoglalás után a terület az Örsúr nemzetség birtokába került. Az Árpád-korban királyi tárnokok lakták, akárcsak az azóta elpusztult szomszédos települést Tárnokbálát. Első írásos említése Thord néven a Váradi regestrumban egy per kapcsán 1220-ből származik. Később Miskóc nembeli Panyit birtoka (Panyittardja). A XIV. században Éleskő, Cserépvár, majd Diósgyőr várához tartozott. Ekkor már egyházáról is megemlékeznek írások. 1552-ben a törökök teljesen felégették, de a század végére ismét felépült. A hagyomány szerint a törökök kiűzése után néhány török család a faluban maradt. Ők a később betelepített szlovák lakossággal együtt teljesen beolvadtak a matyó lakosságba. A Rákóczi-szabadságharc alatt a település ismét elpusztul. A falut a korábbi helyéhez képest kissé lejjebb építették újjá. A falu ma is a híven őrzi matyó hagyományait. [...]

A település nevét első földbirtokosa, a Szentmáriay család után kapta. Első okleveles említése Zenthmarya néven 1417-ből származik. A történelem során többször elpusztul, ám mindannyiszor újjá építették. A falu először a török időkben néptelenedett el, majd a 15 éves háború során ismét porig rombolták. A község csak igen soká, 1984-ben vált önnálló településssé. [...]