A település történelme a római korig vezethető vissza. Nevét az egykori erődítményről kapta, mely a falu közepén elhelyezkedő dombon állt. A törökök kivonulásával megkezdődő újjáépítést a német betelepülők indították el. A XIX. századi folyószabályozással megindulhatott a mezőgazdaság fejlődése. A gazdasági megerősödés mellett a kulturális élet is megélénkült. A fejlődést az I. és II. világháború eseményei lassították le. A háború után ismét a mezőgazdaság jelentette a fellendülési lehetőséget. Ma már magánkézben lévő gazdaságban folyik a termelés.

[...]

Régészeti leletek alapján régóta lakott terület. Keletkezésének pontos dátuma azonban nem ismert. Elsőször 1121-ben szláv eredetű Zsid néven említik. A mai Várvölgy 1942-ben  Alsó- és Felsőzsid összevonásából jött létre Bakonyzsid néven. Mai nevét 1973-ban kapta. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően elkerülték a török támadások. A falu természeti szépségeivel, igazi falusi hangulattal várja az idelátogatókat és a borkedvelőket. [...]

Először II. András 1221-ben kelt oklevelében említik, akkkor még keresztes néven. Egy 1539-ben kelt összeírásban mint a pornói apátság birtokát említik. A falu a XVI. század közepe táján szakad két részre. Ekkor először Magyarkeresztes, majd Németkeresztes néven tesznek róla említést. A falu egyik része a pornói, másik a jáki apaátság fennhatósága alá került.

A két telelpülést 1929-ben egyesítették újra. Mai nevét 1931-ben kapta. Az 1921-es trianoni békeszerződést követően a határában lévő Vas-hegy területének körülbelül egyharmada maradt Magyarországnak. Feltehetőleg ezen a területen már a kelták is foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A helyi borokat pornói apát már 1401-ben megemlítette írásaiban. A XVIII. században már több száz „kapásnyi” szőlőtermő területet írtak össze. Ezen területek tulajdonosai azonban túlnyomó részt nem helyi földbirtokosok voltak. A keresztesen termett szőlőből készült vörösbor ma már távolabbi tájakon is ismert. [...]

Kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően évezredek óta lakott terület. A település első írásos emléke 1400-ból származik, mely Bachuta formában említi. A település a török hódoltság ideje alatt is lakott maradt, bár lakosainak száma jelentősen csökkent. A település fellendítésére a Grassalkovich család német telepeseket hívott a területre. Az I. világháborút követően 1921-ig szerb megszállás alatt volt. Nagy megrázkódtatás volt a település számára a II. világháborút követő kitelepítés. A német családok helyére magyarok érkeztek. A település a földrajzi előnyeit kihasználva próbál a mezőgazdaság, valamint a turizmus révén fejlődni. [...]

Régészeti leletek alapján a terület ősidők óta lakott. A település első írásos említése 1082-ből származik. Nevét Vazulról, Szent István király unokatestvéréről kapta. A település kedvező természeti adottságának köszönhetően a mezőgazdaság már igen korán a bevételek fő forrását jelentette. A török támadások következtében elnéptelenedett település a XVII. századtól épült újra és fejlődött egészen a világháború időszakáig. Az újbóli fellendülést a rendszerváltás jelentette a falu életében. [...]

A helyi néphagyomány szerint nevét a XI. században élt pogány Vata vezérről kapta. Első írásos említése 1323-ból származik a váradi káptalan által kiadott oklevélben. A századok során a település neve Vatha, Woytha, Watha, Bata alakban is megjelenik. A XV. században még Alsó- és Felsővatha néven két település létezett egymás mellett. A XIX. század elején a két település Vatta néven egybeolvadt. [...]

A település első írásos emléke 1332-ből származik, mely Weck néven említi. A település egykoron a  Vecsi család birtoka volt. A török támadások következtében elnéptelenedett település a XVII. században épült újjá, mint Gyöngyös része. A lakosság fő bevételi forrása mindig is a mezőgazdaságból származott.  1950-ben önálló telpüléssé vált. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján már az őskor óta lakott terület. Első írásos emléke 1193-ból származik. A XV. századig földrajzi fekvéséből adódóan leginkább csak az átutazó forgalom volt a településen. A XV. századtól a székesfehérvári építéseken dolgozó olaszok laktak Velencén. A török támadások következtében elnéptelenedett település a felszabadítást követően több ízben cserélt gazdát. Később a Meszlenyi család uralma alatt kezdett el újra éledni. Velence lakossága egészen a XX. századig főként halászatból és szőlőtermelésből élt. 1930-tól a déli vasútvonal kiépülését követően megnövekedett az idegenforgalma. Ma Balaton után az egyik legkedveltebb kiránduló célpont, melyhez hozzájárul az egyedülálló madárvilág és a borkultúra is. [...]

Régészeti leletek bizonyítékai alapján az Árpád kor óta lakott terület volt. Első írásos emléke 1375-ből származik. Nevének erdetére több magyarázat is szolgál. Az egyik magyarázat szerint a vörös szó a tatárdúlás okozta vérnyomokból ered, míg mások a vakolatlan vöröszínű téglatemplomot gondolják Veresegyház nevadójának. A község azon kevés települések közé tartozik, mely a XVII. század óta dinamikusan, töretlenül fejlődik. [...]

A német Werpreth névből eredő elnevezés az 1252-ből származó oklevélben olvasható először. A település azonban már jóval korábban, a bronzkorban is lakott volt. A XVII. századig többször elnéptelenedett, majd az 1695-ös újjáépítést és betelepítést követően virágzásnak indult. 1701-ben már mezővárosi rangot kapott. A település mindig is mezőgazdasági tevékenységből élt, ezen belül a szőlő és dohánytermesztés a legjelentősebb. [...]