| Bogyólé 2011 Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet (Kisharsány) |
![]() |
Újborunk a franciaországi Beaujolais Nouveau [bozsolé] borkészítési hagyományait követve készül. Maga a bor a bogyón belül születik, majd robban életre. Erre utal a „Bogyólé” elnevezés is.
Az eredmény friss, illatos, gyümölcsös, lendületes, ahogyan az egy igazi újborhoz illik. Összetéveszthetetlen karaktere piros bogyós gyümölcsös illatokat, zamatokat hoz, leheletnyi kávés lecsengéssel.
Semmi bonyodalom, egyszerűen itatja magát és jókedvre derít (mint címkéjén a kis bohém, aki az üveg fenekére néz:).
E bor akkor szép, ha pimaszul fiatal, tehát mielőbb fogyasszuk, hidegebben (12-13 ۫C-on), mint általában a vörösborokat. Márton-napi finomságokhoz ajánljuk.
Szőlőfajták: Zweigelt (81%), Portugieser (19%)
Alkohol: 12,31 %
Titrálhatósav-tartalom: 5,0 g/l
Invertcukor-tartalom: 0,8 g/l
Extrakt: 36,4 g/l
Tényleg pimasz! De kedvesen pimasz... Nem fogunk benne csalódni, igazán remek újbor. Valahogy a Vylyan Bogyólevét évről-évre nagy várakozás előzi meg és nem véletlenül! Idén is remeket alkottak, ez a bor méltó a bozsolé borkészítési hagyományaihoz és remekül passzol egy frissen vágott liba sültjéhez és persze a párolt káposzta sem hiányozhat mellőle, naná, hogy vörös!
Cimkék:Vylyan


DISZNÓTOROS TÖLTÖTT KÁPOSZTA
Magyarországi sváb recept
Azt mondják, a töltött káposzta melegítve az igazi. Kiváló téli étel, laktató és sokáig eltartható, akár két hétig is eláll az erkélyen vagy teraszon, ha hideg van. A fagyasztást is jól viseli. Tartalmas, kalóriadús, igazi téli fogás. A töltött káposztából nem érdemes kis adagot főzni, hiszen minél többször melegítjük, annál jobb lesz.
Nem csak Magyarországon kedvelt étel. Romániában sarmale vagy kicsinyítve sărmăluţe néven fut. Az arab nemzeti gasztronómiának is fontos része, természetesen ürühúsból. A svédek Kåldolmar (kal mint káposzta, dolmar, mint a betekert szőlőlevél) néven eszik a káposztalevélbe töltött darált húst és rizst, hozzá főtt krumplit, vörösáfonya lekvárt és mártást. Magyarországon a töltött káposzta első leírása 1695-ben, a Tótfalusi szakácskönyvben jelent meg, de igazán a 18. században terjedt el a Balkánon és hazánkban. Elődje a káposztás hús volt. Dél-kelet Magyarországon szármának is hívják.
Egéríz
Dorni
Finomszesz