Lexikon

Borok Borászat Szeszes italok Érdemes tudni Szőlők

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Fajélesztő

Színtenyésztett borélesztő.

Fajtaíz

A bort adó szőlőfajtára jellemző, többnyire növényi, ritkán ásványi jellegű íz.

Falernusi bor

(lat. vinum Falernum, vagy egyszerüen Falernum), a caecubusi után a rómaiak legnemesebb bora, melyet Horatius is megénekelt, s mely Campania ÉNy-i részén, a Massicus hegy alján elterülő «Falernus ager»-en termett. Legjobbnak tartották, ha már 15 éves volt. Ritkán itták tisztán, hanem rendesen kiosi borral vagy mézzel keverték. Legkitünőbb fajtája volt éppen a massicusi (ma Falerno imperiale vagy Massico), másik magasztalt fajtája a vinum Faustianum, fehér bor, mely Cicero Faustus-féle villája halmain termett (most Falerno Faustiano); végre vörös [...]

Fáradtbor

Szénsavtartalmát vesztett, rendszerint lágy, jellegtelen bor.

Farkasalmaíz

A farkasalma illatára emlékeztető kellemes boríz. Többek között a Merlot, és a Cabernet fajtáknak is a farkasalmára hasonlító íze van.

Faszesz

Metil-alkohol, a pektinanyagok enzimes bontásakor keletkezik.

Fátyolos

Nem tükrös, nem tiszta bor.

Favorit

Származás: Szegedi Sándor, Erős János és Damay Emö állította elő a Chasselas Q. v. w. és a Szőlőskertek k. m. keresztezésével.

Tőke: Talajra kevésbé, fekvésre igényes, mérsékelten fagytűrő, lisztharmatra kifejezetten érzékeny, kevésbé rothad, jó1 szállítható.

Fürt: Vállas, laza, középnagy; a bogyó gömbölyű, nagy, sárga, gyéren pontozott, alig hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze semleges; héja középvastag, olvadó.

Bor: Csemegeszőlő.

Elterjedés: Kizárólag hazánkban termesztik.

Fehértörés

Az oxidálódott vas és a foszforsav vegyületének csapadéka által okozott borzavarodás.

Feinburgunder

A wachaui borvidéken a Chardonnay-t hívják így. Itt nem barrique-ban, hanem nagy fahordókban vagy acéltartályokban érlelik.

Ki-kicsoda

Borbély Tamás

Sajgó Gábor

Müller István

Mauthner Vince

Babits László, id. A technikum elvégzése után a Magyar Állami Pincegazdaság Tolcsvai üzemegységében dolgoztott gyakornokként, majd a későbbiekben pincemesterként. 1973-1980 között, az egyetem elvégzése után az olaszliszkai TSZ-ben dolgozott szőlőtermesztési ágazatvezetőként.1980-tól